Fátyol

Egy kereskedő, aki azelőtt hosszú-hosszú éveken át békében és jólétben élt, kétségbeesetten panaszolta az erdő mélyén élő bölcsnek: 

- Vége a biztonságomnak és a családoménak is; nem látom a jövőt, a kiutat. Kiszolgáltatottnak és szerencsétlennek érzem magam. Rémálom lett az életem. Nem, ez már nem az az élet, amit érdemes élni. Nem vagyok már fiatal se. Az erőm megfogyatkozott, a testem lassan megvénül… Ebben a világban már senkire sem számíthatok…Azelőtt minden csupa ragyogás volt, most meg olyan, mintha egy szürke fátyol ereszkedett volna körém… Mondd csak, mit tegyek? Mihez fogjak? Bármit is tanácsolsz, megteszem!

  - Libbentsd fel a fátylat…! Felelte a bölcs.

( Pápay Eszter: A magányos dervis tánca )