"Egy vak ember hazafelé ment. Éjszaka volt. A vak lámpást tartott maga előtt. Milyen buta vak ember ez, lámpást is visz maga előtt – pedig hát vak, mit ér neki az a lámpás? Pedig kellett neki az a lámpás, azért kellett, hogy aki lát, le ne verje a lábáról. „
(Tolsztoj)