Kósik Nóra Ildikó
(megbízott szakmai vezető, tiflopedagógus)
2008-ban végeztem a Szolnoki Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Fakultàsàn, Tàjgazdàlkodàsi mérnök szakon. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületével 2010-ben találkoztam először, ahol az elmúlt évek során számos pozícióban próbálhattam ki magam több irodában is.
2021. júliusában elvégeztem el a Gyógypedagógiai segítő munkatárs OKJ-s tanfolyamot, ezt követően komplett ECDL 7 modulból álló vizsgát tettem, így lettem a látássérültek számára infokommunikációs eszközök oktatója, majd a tudásom bővítése céljából tovább tanultam és ennek eredményeképpen 2024. júniusában szereztem meg az ELTE BGGYK Látássérültek pedagógiája szakirányú diplomámat.
Az iskola befejezését követően a gyakorlati tudás bővítése a célom, a meglévő elméletet a látássérültek önállóságának elérésébe fektetni, így tanulni tovább a mindennapi életben.
Hiszem és tapasztalom is, hogy a látássérültek oktatása jelentős pozitív életminőségbeli változást eredményez, hiszen az önállóságuk elérése a különböző területeken, modulokon keresztül hatalmas változást tud biztosítani számukra, ezáltal a mi munkánk is révbe ér és még motiváltabbá tesz.
Mártonné Guth Tímea
(tiflopedagógus)
Mártonné Guth Tímea vagyok, látássérült személyek pedagógiája szakos gyógypedagógus, 2013-ban végeztem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon.Munkám során látássérült gyermekekkel is foglalkozom (óvodai fejlesztések, és iskolai fejlesztések keretein belül), és azt tapasztalom, hogy a gyermekkorban az iskola-előkészítésre, az iskolai tanulmányokra, azok megsegítésére helyeződik a hangsúly.Úgy gondolom, hogy az elemi rehabilitáció keretein belül egy még fontosabb célt szeretnénk megvalósítani: megadni a látássérült személyek önálló életvezetéséhez szükséges ismereteket, módszereket, technikákat!Segítségemmel a kliens elsajátíthatja a Braille írást és olvasást, amely lehetőséget biztosít az információkhoz való hozzájutáshoz, az olvasási élmény átéléséhez.A másik választható modul, a Tájékozódás és közlekedés, amelynek keretein belül a látássérült személy képessé válik az önálló közlekedésre, hogy saját igényeihez és lehetőségeihez mérten ki tudjon mozdulni otthonából, és mindezt biztonságosan tehesse meg.A harmadik terület, amelyben segítem a klienseket, a Mindennapos tevékenységek. Legyen szó bármilyen hétköznapi, vagy háztartással kapcsolatos nehézségről, forduljon hozzám bizalommal, találunk megoldást rá!
„Az elégedett és boldog élet kulcsa a tanulás és az öröm összekapcsolása. Az öröm nélküli tanulás kimerít, a tanulás nélküli öröm pedig rendkívül unalmas.”
(Richard David Precht)
Gulyásné Balla Ágnes
(tiflopedagógus)
Családi minta hatására választottam a gyógypedagógusi hivatást. Keresztanyám is gyógypedagógusként foglalkozik látássérült gyermekekkel, s ő sokszor elvitt az iskolájába. Ott éreztem azt, hogy én is ezt szeretném csinálni.
2007-ben végeztem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán gyógypedagógusként, látássérültek és tanulásban akadályozottak pedagógiája szakos tanárként. Három kisfiú boldog édesanyja vagyok. A gyermekeim születése előtt a Vakok Állami Intézete Elemi Rehabilitációs csoportjának munkatársa voltam.
Igyekszem tudásommal segíteni szükség esetén a szülővárosomban Jászapátin, és környékén élő korai fejlesztésben, integrált iskolai oktatásban és elemi rehabilitációban részesülő látássérült gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket.
2017 óta segítem óraadóként a Rehabilitációs Központ munkáját, segítségemmel a Tájékozódás és közlekedés, a Mindennapos tevékenységek, valamint a Braille írás és olvasás technikáit sajátíthatják el a hozzám forduló kliensek.
Nagy Karolin Katalin
(tiflopedagógus)
2006-ban végeztem az akkori nevén ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karon látássérültek pedagógiája és szomatopedagógia szakirányokon, majd 2015-ben végeztem el a mesterképzést.
2006 óta folyamatosan a szakmában dolgozom, egyedül a szülési szabadság éveiben voltam távol (egy csodálatos Kislányom van, most, 2025-ben már 10 éves).
Mindig is a látássérültek világa vonzott (a másik szakommal közvetlen módon nem is dolgoztam még).
Budapesten élek, első munkahelyem a Gyengénlátók Iskolája volt, majd dolgoztam a Vakok Állami Intézetének elemi rehabilitációs csoportjában felnőttekkel, majd a Vakok Iskolájának Halmozottan Sérültek Tagozatán gyerekekkel, közben visszajártam időnként a Gyengénlátókhoz is közlekedést tanítani, kis óraszámban voltam korai fejlesztő gyógypedagógus is a FPSz Látásvizsgálóban. Mindet nagyon szerettem, de a szívem úgy igazán mindig is a felnőtt korosztály felé húzott, úgyhogy 2022 óta újra a VÁI-ban dolgozom az intenzív elemi rehabilitációs részlegen felnőtt látássérült személyekkel. Elsősorban tájékozódás-közlekedést és Braille írás-olvasást szoktam tanítani (a közlekedés a szívem csücske).
2025 október végétől pedig lehetőségem nyílik kitekinteni a fővárosból is egy kicsit, a JNSZMVakok Elemi Rehabilitációs Központban is fogok rehabilitációs órákat tartani.
Csurai Györgyi
(szociálpadógus, klienskoordinátor, szociális munkás)
Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola szociálpedagógus szakán végeztem 2008-ban. A munkám nagyrészét a gyermekvédelemben töltöttem ahol kipróbálhattam magam a családok megsegítésében és szakemberekkel való együttműködés területén is.
2020-ban elvégeztem a Semmelweis Egyetem Egészségügyi- és Közszolgálati Karának közösségi- és családi mediáció szakirányú képzését. A munkám és a képzés ráébresztett arra, hogy mennyire fontos számomra, hogy az egyén szükségleteihez igazodva és az egyéni értékeket, erősségeket szem előtt tartva segítsek az embereknek a kitűzött céljaik elérésében. A szociális munka mellett, mindig nagyon érdekelt a konduktív terápia illetve a gyógypedagógia is. Azzal, hogy az Elemi Rehabilitációs Központban fogyatékkal élő személyek megsegítésével foglalkozhatom, egy nagy vágyam vált valóra.
Tóthné Gulyás Ágnes
(szociálpedagógus)
2006. júniusában végeztem az akkori Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai Kar szociálpedagógus szakon. Több, mint 10 évet dolgoztam család- és gyermekjóléti szolgálatnál, szociális munkásként. Jelenleg megváltozott munkaképességű személyek rehabilitációs mentora vagyok, valamint az Egyesületnél szociális munkás.
2020 októberében csatlakoztam a JNSZMVAKOK Elemi Rehabilitációs Központ csapatához. Havi 20 órában végeztem szociális munkát. A látássérült személyekkel való közös munka hozzásegített egy új szemlélethez. Soha nem vettem természetesnek azt, amit Isten adott, de most fokozottabban érzem a hálát és a segíteni akarást.
Sajnos nehéz időszak érkezett az életembe 2021. januárjában. Több dolog lehetetlennek, más kilátástalannak tűnt. Eddig én segítettem másoknak, a legjobb tudásom szerint. Most én kaptam segítséget, – mert néha a segítőnek is szüksége van rá – és megtapasztaltam, hogy enélkül mennyivel rögösebb lett volna az út, amin járnom kell. Érezhettem az emberi jóságot, az empátiát, a szeretetet!
Ennek szellemében, újabb tapasztalatokkal gazdagodva, nyitott szívvel dolgozom olyan személyekkel, akiknek nehézségeik vannak látásproblémáik miatt. A szociális munka eszközeinek és módszereinek segítségével tevékenykedem azért, hogy a rászorulók életminőségét javítsam.
„Mintegy csodává lettem sokaknak, de te vagy az én erős bizodalmam.”
(Zsolt 71,7)
Kovácsné Mendler Annamária
(Klienskordinátor/Szociálpedagógus)
1985-ben születtem Törökszentmiklóson. 3 éves koromban diagnosztizáltak nálam egy immunológiai betegséget, mely krónikus gyulladás formájában támadta meg az ízületeket és a szemek szivárványhártyáját. Körülbelül 20 éves koromra váltam gyengénlátóvá, majd az utóbbi években vakká.
Optimizmusom és a környezetem segítségével mindezeken hamar túllendültem és a mai napig igyekszek jókedvűen állni a világhoz.
A gimnáziumot Törökszentmiklóson egy integrált iskolában fejeztem be. Utána Jászberényben jártam főiskolára, melyet szociálpedagógus szakon végeztem.
Húszas éveimben önkéntesként már dolgoztam a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületénél, de munkatársként csak később kerültem az Egyesülethez, mint szociális munkatárs. Jelenleg a JNSZMVAKOK Rehabilitációs Központjában dolgozom klienskordinátorként és szociális munkásként.
Mindig éreztem, hogy szeretnék segíteni az embereknek, főleg a hozzám hasonló látássérülteknek. Ezzel szeretném viszonozni azt a sok szeretetet, amit én is kaptam az életem során a családomtól, barátaimtól, munkatársaimtól.
Isten áldása és kegyelme által csodálatos férjem és két gyönyörű leánygyermekem van. Így elmondhatom, hogy boldog édesanyaként, feleségként élhetem mindennapjaimat.
Dr. Konyhásné Farkas Sára
(gyógytornász)
Családommal Besenyszögön élek. 2008-ban végeztem a Debreceni Egyetemen gyógytornászként. Ezután dolgoztam gyógyszállóban, kórházban, háziápolásban és pályázatban a legkülönfélébb területeken / neurológia, traumatológia, reumatológia,ortopédia, rehabilitáció, cardiológia/ fekvő-és járóbetegekkel egyaránt. Folyamatosan képzem magam, tanfolyamokon veszek részt. Az Elemi Rehabilitációs Központtal való együttműködés új szakmai kihívások elé állított, amiket örömmel fogadtam.
Erdős Viktor
(látássérült személyek infokommunikációs segítője)
1995-ben születtem épen és egészségesen. Családomban mindig voltak látássérült emberek, ezért, nem volt idegen számomra a „fogyatékossággal élő személyek világa”.
Középiskolás koromban kezdett igazán érdekelni az informatika, ezért komolyabban beleástam magam a technológia rejtelmeibe. Ekkor kezdtem el segíteni a családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek, ha problémába ütköztek ezen a területen. Majd informatikából is érettségiztem Később az okostelefonok, majd okos otthoni eszközök területén is gyarapodott a tudásom. Ezt követően elvégeztem az ECDL tanfolyamot.
Amikor 2018-ban szinte teljesen elvesztettem a látásom, nem volt kérdés, hogy célom a sorstársak, informatikában való segítése lesz, mely napjainkban szinte elengedhetetlen része életünknek, főleg számunkra, látássérült embereknek. Segítségével kitárul a világ előttünk, akár kommunikációról, ügyintézésről vagy látásunkat segítő, helyettesítő eszközről van szó.
Lengyel András
(látássérült személyek infokommunikációs segítője)
Lengyel Andrásnak hívnak és születésem óta látássérült vagyok. 2004-ben érettségiztem a szolnoki Jendrassik György Gépipari tagintézményben, 2005-ben pedig ugyanitt elvégeztem a technikumot is. Több mint 12 évig a Teljes Életért Nonprofit kft. munkatársa voltam, utána pedig a szolnoki Vakok és Gyengénlátók Egyesületéhez kerültem. Jelenleg a Humilis Vision Nonprofit Kft.-nél dolgozom, mint könyvkötő. Emellett a JNSZMVAKOK Elemi Rehabilitációs Központ munkavállalójaként segítem a hozzám hasonló látássérült sorstársaimat, hogy eligazodjanak a digitális világban. A segítés mellett számomra ez egy kiugró szakmai fejlődés is, ezért szívesen csatlakoztam a JNSZMVAKOK Elemi Rehabilitációs Központ kollektívája közé.
Szabariné Pataki Márta
(klienskoordinációt segítő munkatárs)
Történelem- orosz szakos tanárként végeztem Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Néhány évi tanítás után a szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárban dolgoztam helyismereti könyvtárosként, szabadidőmben pedig –összekapcsolva a nyelvtudást és a történelem iránti érdeklődésemet – turistacsoportokat vezettem.
A rendszerváltozást követően kipróbáltam magam az üzleti szférában, amikor is rá kellett jönnöm: sorsom másfelé terel.
2017. január 2. óta dolgozom az Egyesületnél. Először, mint mentor-tanácsadó, majd 2018 őszétől a rehabilitációs központ klienskoordinátora. 2020 novemberében hivatalosan nyugdíjas lettem, de mivel az emberekkel való foglalkozás végigkísérte pályámat, azt gondolom: élettapasztalatommal, empátiás képességemmel továbbra is segíteni tudom a rehabilitációban részt vevőket. Így heti két alkalommal, kedden és szerdán ezután is megtalálható vagyok a Hild úti irodában.