Kósik Nóra Ildikó
(megbízott szakmai vezető, tiflopedagógus)
2008-ban végeztem a Szolnoki Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Fakultàsàn, Tàjgazdàlkodàsi mérnök szakon. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületével 2010-ben találkoztam először, ahol az elmúlt évek során számos pozícióban próbálhattam ki magam több irodában is.
2021. júliusában elvégeztem el a Gyógypedagógiai segítő munkatárs OKJ-s tanfolyamot, ezt követően komplett ECDL 7 modulból álló vizsgát tettem, így lettem a látássérültek számára infokommunikációs eszközök oktatója, majd a tudásom bővítése céljából tovább tanultam és ennek eredményeképpen 2024. júniusában szereztem meg az ELTE BGGYK Látássérültek pedagógiája szakirányú diplomámat.
Az iskola befejezését követően a gyakorlati tudás bővítése a célom, a meglévő elméletet a látássérültek önállóságának elérésébe fektetni, így tanulni tovább a mindennapi életben.
Hiszem és tapasztalom is, hogy a látássérültek oktatása jelentős pozitív életminőségbeli változást eredményez, hiszen az önállóságuk elérése a különböző területeken, modulokon keresztül hatalmas változást tud biztosítani számukra, ezáltal a mi munkánk is révbe ér és még motiváltabbá tesz.
Gulyásné Balla Ágnes
(tiflopedagógus)
Családi minta hatására választottam a gyógypedagógusi hivatást. Keresztanyám is gyógypedagógusként foglalkozik látássérült gyermekekkel, s ő sokszor elvitt az iskolájába. Ott éreztem azt, hogy én is ezt szeretném csinálni.
2007-ben végeztem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán gyógypedagógusként, látássérültek és tanulásban akadályozottak pedagógiája szakos tanárként. Három kisfiú boldog édesanyja vagyok. A gyermekeim születése előtt a Vakok Állami Intézete Elemi Rehabilitációs csoportjának munkatársa voltam.
Igyekszem tudásommal segíteni szükség esetén a szülővárosomban Jászapátin, és környékén élő korai fejlesztésben, integrált iskolai oktatásban és elemi rehabilitációban részesülő látássérült gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket.
2017 óta segítem óraadóként a Rehabilitációs Központ munkáját, segítségemmel a Tájékozódás és közlekedés, a Mindennapos tevékenységek, valamint a Braille írás és olvasás technikáit sajátíthatják el a hozzám forduló kliensek.
Nagy Karolin Katalin
(tiflopedagógus)
2006-ban végeztem az akkori nevén ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karon látássérültek pedagógiája és szomatopedagógia szakirányokon, majd 2015-ben végeztem el a mesterképzést.
2006 óta folyamatosan a szakmában dolgozom, egyedül a szülési szabadság éveiben voltam távol (egy csodálatos Kislányom van, most, 2025-ben már 10 éves).
Mindig is a látássérültek világa vonzott (a másik szakommal közvetlen módon nem is dolgoztam még).
Budapesten élek, első munkahelyem a Gyengénlátók Iskolája volt, majd dolgoztam a Vakok Állami Intézetének elemi rehabilitációs csoportjában felnőttekkel, majd a Vakok Iskolájának Halmozottan Sérültek Tagozatán gyerekekkel, közben visszajártam időnként a Gyengénlátókhoz is közlekedést tanítani, kis óraszámban voltam korai fejlesztő gyógypedagógus is a FPSz Látásvizsgálóban. Mindet nagyon szerettem, de a szívem úgy igazán mindig is a felnőtt korosztály felé húzott, úgyhogy 2022 óta újra a VÁI-ban dolgozom az intenzív elemi rehabilitációs részlegen felnőtt látássérült személyekkel. Elsősorban tájékozódás-közlekedést és Braille írás-olvasást szoktam tanítani (a közlekedés a szívem csücske).
2025 október végétől pedig lehetőségem nyílik kitekinteni a fővárosból is egy kicsit, a JNSZMVakok Elemi Rehabilitációs Központban is fogok rehabilitációs órákat tartani.
Kovácsné Mendler Annamária
(Klienskordinátor/Szociálpedagógus)
1985-ben születtem Törökszentmiklóson. 3 éves koromban diagnosztizáltak nálam egy immunológiai betegséget, mely krónikus gyulladás formájában támadta meg az ízületeket és a szemek szivárványhártyáját. Körülbelül 20 éves koromra váltam gyengénlátóvá, majd az utóbbi években vakká.
Optimizmusom és a környezetem segítségével mindezeken hamar túllendültem és a mai napig igyekszek jókedvűen állni a világhoz.
A gimnáziumot Törökszentmiklóson egy integrált iskolában fejeztem be. Utána Jászberényben jártam főiskolára, melyet szociálpedagógus szakon végeztem.
Húszas éveimben önkéntesként már dolgoztam a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületénél, de munkatársként csak később kerültem az Egyesülethez, mint szociális munkatárs. Jelenleg a JNSZMVAKOK Rehabilitációs Központjában dolgozom klienskordinátorként és szociális munkásként.
Mindig éreztem, hogy szeretnék segíteni az embereknek, főleg a hozzám hasonló látássérülteknek. Ezzel szeretném viszonozni azt a sok szeretetet, amit én is kaptam az életem során a családomtól, barátaimtól, munkatársaimtól.
Isten áldása és kegyelme által csodálatos férjem és két gyönyörű leánygyermekem van. Így elmondhatom, hogy boldog édesanyaként, feleségként élhetem mindennapjaimat.
Dr. Konyhásné Farkas Sára
(gyógytornász)
Családommal Besenyszögön élek. 2008-ban végeztem a Debreceni Egyetemen gyógytornászként. Ezután dolgoztam gyógyszállóban, kórházban, háziápolásban és pályázatban a legkülönfélébb területeken / neurológia, traumatológia, reumatológia,ortopédia, rehabilitáció, cardiológia/ fekvő-és járóbetegekkel egyaránt. Folyamatosan képzem magam, tanfolyamokon veszek részt. Az Elemi Rehabilitációs Központtal való együttműködés új szakmai kihívások elé állított, amiket örömmel fogadtam.
Erdős Viktor
(látássérült személyek infokommunikációs segítője)
1995-ben születtem épen és egészségesen. Családomban mindig voltak látássérült emberek, ezért, nem volt idegen számomra a „fogyatékossággal élő személyek világa”.
Középiskolás koromban kezdett igazán érdekelni az informatika, ezért komolyabban beleástam magam a technológia rejtelmeibe. Ekkor kezdtem el segíteni a családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek, ha problémába ütköztek ezen a területen. Majd informatikából is érettségiztem Később az okostelefonok, majd okos otthoni eszközök területén is gyarapodott a tudásom. Ezt követően elvégeztem az ECDL tanfolyamot.
Amikor 2018-ban szinte teljesen elvesztettem a látásom, nem volt kérdés, hogy célom a sorstársak, informatikában való segítése lesz, mely napjainkban szinte elengedhetetlen része életünknek, főleg számunkra, látássérült embereknek. Segítségével kitárul a világ előttünk, akár kommunikációról, ügyintézésről vagy látásunkat segítő, helyettesítő eszközről van szó.
Lengyel András
(látássérült személyek infokommunikációs segítője)
Lengyel Andrásnak hívnak és születésem óta látássérült vagyok. 2004-ben érettségiztem a szolnoki Jendrassik György Gépipari tagintézményben, 2005-ben pedig ugyanitt elvégeztem a technikumot is. Több mint 12 évig a Teljes Életért Nonprofit kft. munkatársa voltam, utána pedig a szolnoki Vakok és Gyengénlátók Egyesületéhez kerültem. Jelenleg a Humilis Vision Nonprofit Kft.-nél dolgozom, mint könyvkötő. Emellett a JNSZMVAKOK Elemi Rehabilitációs Központ munkavállalójaként segítem a hozzám hasonló látássérült sorstársaimat, hogy eligazodjanak a digitális világban. A segítés mellett számomra ez egy kiugró szakmai fejlődés is, ezért szívesen csatlakoztam a JNSZMVAKOK Elemi Rehabilitációs Központ kollektívája közé.