Kósik Nóra Ildikó
(megbízott szakmai vezető, tiflopedagógus)
2008-ban végeztem a Szolnoki Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Fakultàsàn, Tàjgazdàlkodàsi mérnök szakon. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületével 2010-ben találkoztam először, ahol az elmúlt évek során számos pozícióban próbálhattam ki magam több irodában is.
2021. júliusában elvégeztem el a Gyógypedagógiai segítő munkatárs OKJ-s tanfolyamot, ezt követően komplett ECDL 7 modulból álló vizsgát tettem, így lettem a látássérültek számára infokommunikációs eszközök oktatója, majd a tudásom bővítése céljából tovább tanultam és ennek eredményeképpen 2024. júniusában szereztem meg az ELTE BGGYK Látássérültek pedagógiája szakirányú diplomámat.
Az iskola befejezését követően a gyakorlati tudás bővítése a célom, a meglévő elméletet a látássérültek önállóságának elérésébe fektetni, így tanulni tovább a mindennapi életben.
Hiszem és tapasztalom is, hogy a látássérültek oktatása jelentős pozitív életminőségbeli változást eredményez, hiszen az önállóságuk elérése a különböző területeken, modulokon keresztül hatalmas változást tud biztosítani számukra, ezáltal a mi munkánk is révbe ér és még motiváltabbá tesz.
Gulyásné Balla Ágnes
(tiflopedagógus)
Családi minta hatására választottam a gyógypedagógusi hivatást. Keresztanyám is gyógypedagógusként foglalkozik látássérült gyermekekkel, s ő sokszor elvitt az iskolájába. Ott éreztem azt, hogy én is ezt szeretném csinálni.
2007-ben végeztem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán gyógypedagógusként, látássérültek és tanulásban akadályozottak pedagógiája szakos tanárként. Három kisfiú boldog édesanyja vagyok. A gyermekeim születése előtt a Vakok Állami Intézete Elemi Rehabilitációs csoportjának munkatársa voltam.
Igyekszem tudásommal segíteni szükség esetén a szülővárosomban Jászapátin, és környékén élő korai fejlesztésben, integrált iskolai oktatásban és elemi rehabilitációban részesülő látássérült gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket.
2017 óta segítem óraadóként a Rehabilitációs Központ munkáját, segítségemmel a Tájékozódás és közlekedés, a Mindennapos tevékenységek, valamint a Braille írás és olvasás technikáit sajátíthatják el a hozzám forduló kliensek.
Nagy Karolin Katalin
(tiflopedagógus)
2006-ban végeztem az akkori nevén ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karon látássérültek pedagógiája és szomatopedagógia szakirányokon, majd 2015-ben végeztem el a mesterképzést.
2006 óta folyamatosan a szakmában dolgozom, egyedül a szülési szabadság éveiben voltam távol (egy csodálatos Kislányom van, most, 2025-ben már 10 éves).
Mindig is a látássérültek világa vonzott (a másik szakommal közvetlen módon nem is dolgoztam még).
Budapesten élek, első munkahelyem a Gyengénlátók Iskolája volt, majd dolgoztam a Vakok Állami Intézetének elemi rehabilitációs csoportjában felnőttekkel, majd a Vakok Iskolájának Halmozottan Sérültek Tagozatán gyerekekkel, közben visszajártam időnként a Gyengénlátókhoz is közlekedést tanítani, kis óraszámban voltam korai fejlesztő gyógypedagógus is a FPSz Látásvizsgálóban. Mindet nagyon szerettem, de a szívem úgy igazán mindig is a felnőtt korosztály felé húzott, úgyhogy 2022 óta újra a VÁI-ban dolgozom az intenzív elemi rehabilitációs részlegen felnőtt látássérült személyekkel. Elsősorban tájékozódás-közlekedést és Braille írás-olvasást szoktam tanítani (a közlekedés a szívem csücske).
2025 október végétől pedig lehetőségem nyílik kitekinteni a fővárosból is egy kicsit, a JNSZMVakok Elemi Rehabilitációs Központban is fogok rehabilitációs órákat tartani.
Léder Gábor
(klinikai szakpszichológus)
2015-ben végeztem a Szegedi Tudományegyetem Pszichológia mesterszakán és 2017 óta dolgozom a Jász-Nagykun-
Szolnok Vármegyei Hetényi Géza Kórház - Rendelőintézet Pszichiátriai gondozójában.
Édesanyám révén, aki szemész szakorvos volt már egészen kis korom óta kapcsolatba kerültem látássérült személyekkel, így természetes volt, hogy csatlakoztam az Egyesület munkájához, amikor erre 2025-ben lehetőségem adódott. A látás, mint érzékszerveink közül az egyik legfontosabb, biztosítja számunkra a környezetünkből származó információ akár 70-90%-át. Részben vagy egészben való elvesztése pedig súlyos trauma, melynek feldolgozásában szeretnék segíteni az Elemi Rehabilitációs Központon keresztül, hisz mozgássérültként magam is átéltem az időben érkező segítő szavak erejét.
Kovácsné Mendler Annamária
(Klienskordinátor/Szociálpedagógus)
1985-ben születtem Törökszentmiklóson. 3 éves koromban diagnosztizáltak nálam egy immunológiai betegséget, mely krónikus gyulladás formájában támadta meg az ízületeket és a szemek szivárványhártyáját. Körülbelül 20 éves koromra váltam gyengénlátóvá, majd az utóbbi években vakká.
Optimizmusom és a környezetem segítségével mindezeken hamar túllendültem és a mai napig igyekszek jókedvűen állni a világhoz.
A gimnáziumot Törökszentmiklóson egy integrált iskolában fejeztem be. Utána Jászberényben jártam főiskolára, melyet szociálpedagógus szakon végeztem.
Húszas éveimben önkéntesként már dolgoztam a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületénél, de munkatársként csak később kerültem az Egyesülethez, mint szociális munkatárs. Jelenleg a JNSZMVAKOK Rehabilitációs Központjában dolgozom klienskordinátorként és szociális munkásként.
Mindig éreztem, hogy szeretnék segíteni az embereknek, főleg a hozzám hasonló látássérülteknek. Ezzel szeretném viszonozni azt a sok szeretetet, amit én is kaptam az életem során a családomtól, barátaimtól, munkatársaimtól.
Isten áldása és kegyelme által csodálatos férjem és két gyönyörű leánygyermekem van. Így elmondhatom, hogy boldog édesanyaként, feleségként élhetem mindennapjaimat.
Nagy Zoltán Vilmos
(szociálpedagógus)
Szolnokon élek. Tanulmányaimat Szolnokon, Debrecenben és Budapesten végeztem.
Az érettségi után zenét tanultam Budapesten. A szociális pályámat 1995-ben kezdtem a gyermekvédelemben.2000-ben diplomáztam Az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A szociális irányultságomból fakadóan az évek során voltam: -gyermekfelügyelő, lakásotthon vezető, családgondozó, családsegítő, kollégiumi nevelőtanár majd óraadó, támogató szolgálat vezető, mentálhigiénés munkatárs egy idősotthonban.
Jelenleg gyermekvédelmi gyám vagyok és 4 órában az Elemi Rehabilitációs Központban dolgozom szociálpedagógusként. Mivel fiatalkorom óta foglalkozom a zenével (több ismert előadóval is volt szerencsém játszani és tanulni tőlük) így jelentős részét képezi a zene az életemnek. Segítek és tanítok! Ez az álláspontom.
Dr. Konyhásné Farkas Sára
(gyógytornász)
Családommal Besenyszögön élek. 2008-ban végeztem a Debreceni Egyetemen gyógytornászként. Ezután dolgoztam gyógyszállóban, kórházban, háziápolásban és pályázatban a legkülönfélébb területeken / neurológia, traumatológia, reumatológia,ortopédia, rehabilitáció, cardiológia/ fekvő-és járóbetegekkel egyaránt. Folyamatosan képzem magam, tanfolyamokon veszek részt. Az Elemi Rehabilitációs Központtal való együttműködés új szakmai kihívások elé állított, amiket örömmel fogadtam.
Erdős Viktor
(látássérült személyek infokommunikációs segítője)
1995-ben születtem épen és egészségesen. Családomban mindig voltak látássérült emberek, ezért, nem volt idegen számomra a „fogyatékossággal élő személyek világa”.
Középiskolás koromban kezdett igazán érdekelni az informatika, ezért komolyabban beleástam magam a technológia rejtelmeibe. Ekkor kezdtem el segíteni a családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek, ha problémába ütköztek ezen a területen. Majd informatikából is érettségiztem Később az okostelefonok, majd okos otthoni eszközök területén is gyarapodott a tudásom. Ezt követően elvégeztem az ECDL tanfolyamot.
Amikor 2018-ban szinte teljesen elvesztettem a látásom, nem volt kérdés, hogy célom a sorstársak, informatikában való segítése lesz, mely napjainkban szinte elengedhetetlen része életünknek, főleg számunkra, látássérült embereknek. Segítségével kitárul a világ előttünk, akár kommunikációról, ügyintézésről vagy látásunkat segítő, helyettesítő eszközről van szó.
Lengyel András
(látássérült személyek infokommunikációs segítője)
Lengyel Andrásnak hívnak és születésem óta látássérült vagyok. 2004-ben érettségiztem a szolnoki Jendrassik György Gépipari tagintézményben, 2005-ben pedig ugyanitt elvégeztem a technikumot is. Több mint 12 évig a Teljes Életért Nonprofit kft. munkatársa voltam, utána pedig a szolnoki Vakok és Gyengénlátók Egyesületéhez kerültem. Jelenleg a Humilis Vision Nonprofit Kft.-nél dolgozom, mint könyvkötő. Emellett a JNSZMVAKOK Elemi Rehabilitációs Központ munkavállalójaként segítem a hozzám hasonló látássérült sorstársaimat, hogy eligazodjanak a digitális világban. A segítés mellett számomra ez egy kiugró szakmai fejlődés is, ezért szívesen csatlakoztam a JNSZMVAKOK Elemi Rehabilitációs Központ kollektívája közé.