Néhai kliensünk, Vígh Éva emlékére írta leánya a következő verset, amely a Vakok és Gyengénlátók Jász – Nagykun – Szolnok Megyei Egyesületének Fehérbot napi rendezvényén hangzott el, 2022. október 12-én.      

 

A vak lány éneke a szerelemről

 

A madarat akarom látni –

 nem látom, csak hallom az énekét.

De te itt vagy.

Az almafát akarom látni –

 nem látom, csak érzem az illatát.

De te itt vagy.

A hópihét akarom látni –

 nem látom, csak hűlt helyét tapintom.

De te itt vagy.

Azt mondod, milyen szép a telihold –

 de én nem hallom a Holdat.

Azt mondod, a Nap hogy ragyog!

 de nem látom a fényt.

Mégis boldogan nyújtom felé arcom.

A kék nekem a jég, a zöld az öröm;

a piros csak az, ami tilos;

a fehér a tiszta lélek,

a sárga az, hogy én is élek.

A dalban hallok minden színt,

tűzijáték nekem a zene.

A világot befelé látom, hangodban az arcod;

érzem tiszta lelked, hallom a mosolyod,

fogod a kezem, fogom a kezed,

kedvesem.

 

Vígh Erika